A köztársasági őrezred tagjai behozzák a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket az Országházba, 2000. január 1.
Fotó: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum
Egykor közel 1200 fős különleges egység vigyázott Magyarország legfontosabb személyeire és létesítményeire: ez volt a Köztársasági Őrezred . Az idő múlásával sokunkban nosztalgikus érzések ébrednek e név hallatán. Az Őrezred nem csupán egy rendőri szerv volt a sok közül, hanem egy legendás alakulat, amelynek tagjai büszkén őrködtek a hazai és külföldi védett vezetők biztonságán, vigyázták a kiemelt állami objektumokat, és biztosították a rangos állami rendezvényeket. Ebben a blogbejegyzésben felidézzük a Köztársasági Őrezred történetét a megalakulástól egészen napjainkig, bemutatjuk fő szolgálati ágait és feladatait – mindezt közérthetően, személyes emlékekkel fűszerezve, hogy a volt és jelenlegi rendőrök, IPA-tagok is magukra ismerhessenek benne.
A Köztársasági Őrezred egykori központi épülete Budapesten (Honvéd utca 28.), amely 2010-ig szolgált a testület bázisául. Itt dolgoztak együtt az egység tagjai, akik életüket a védelem és a szolgálat hivatásának szentelték.
Történeti áttekintés a megalakulástól napjainkig
A magyar történelemben mindig is fontos szerepe volt a testőrségeknek: már Géza fejedelemnek és Szent István királynak is volt személyes őrsége, a későbbi évszázadokban pedig nemesi testőrgárdák vigyázták az uralkodókat. E hagyományokat követve alakult a modern időkben az a szervezet, amelyből a Köztársasági Őrezred kinőtt. 1956 végén, a forradalom utáni újjászervezés részeként hozták létre a BM Kormányőrségi Osztályt, hogy ellássa a legfőbb állami vezetők személyvédelmét és a fontos létesítmények őrzését. 1959-re testületté vált BM Kormányőrség néven, és innentől kezdve egységesen felelt a személyvédelemért, a helyszínbiztosításért (objektumőrzésért), valamint a vezetők lakásainak védelméért. A szocialista időkben a Köztársasági Őrezred tagjai csendben, de hatékonyan látták el feladataikat – például 1978-ban ők vették át az Amerikai Egyesült Államokból visszaszolgáltatott Szent Koronát a repülőtéren, és ők őrizték a Parlamentben a hivatalos átadás ünnepségén.
1989-1990 fordulóján áltás idején a testület élete is átalakult. Új neve előbb Magyar Köztársaság Kormányőrsége (1990 áprilisától), majd hamarosan – 1992. január 1-jétől – Köztársasági Őrezred lett. Az elnevezés-váltás jelké emokratikus Magyarországot szolgáló hivatást. 1992. március 15-én az Őrezred Objektumvédelmi Főosztályának állományából hagyományőrző egyenruhát viselő Parlamenti Díszőrséget hoztak létre, amely onnantól kezdve minden nemzeti ünnepen és állami rendezvényen díszőri szolgálatot teljesített a Parlamentben. 19
Az 1990-es és 2000-es Őrezred „aranykorának” tekinthetők. A testület feladatait törvényi szintre emelték: a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény már rögzítette, hogy a rendőrség alapvető feladata a kiemelten fontos személyek életének védelme és az állami létesítmények őrzése. Sajnos a világ veszélyei megtalálták az egységet: 1994 júniusában bombamerénylet történt a Parlament egyik kapujánál, ami ráirányította a figyelmet a biztonsági intézkedések fontosságára – ezt követően megkezdődött az Országház teljes biztonságtechnikai rekonstrukciója. Az ilyen események csak jobban összekovácsolták az Őrezred tagjait, akik esküjükhöz híven minden helyzetben helytálltak.
A 2000. év újabb mérföldkő volt: az ezredfordulón a Szent Koronát ünnepélyes keretek között átszállították a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe, és az Őrezred számára kiemelt feladat volt e történelmi esemény biztosítása. Ekkor hozták létre a Díszőr alosztályát, amely a II. világháború előtti hagyományt folytatva újra állandó díszőrséget adott a koronának. Az ezred tagjai számára fontos volt részt venni a millenniumi emlékév rendezvényein; az áldozatos munka elismeréseként 2001-ben ünnepélyes keretek között millenniumi emlékzászlót adományoztak a testületnek
A 2010-es évek elején az Őrezred működésében változások 10-ben egy kormánydöntés értelmében a Honvédség átvette a Szent Korona őrzését és a Sándor-palota díszelgési feladatait, míg az újonnan felálló Terrorelhárítási Központ (TEK) vette át a miniszterelnök és a köztársasági elnök személyes védelmét. A Köztársasági Őrezred többi alegysége 2012. július 1-jén beol léti Rendőrségbe, ezzel az Őrezred mint önálló szerv megszűnt, állománya és feladatkörei pedig az utód szervezeteknél folytatódtak. Bár a név formálisan eltűnt, a hagyomány és a szakmai szellem tov parlamenti objektumvédelemért ma már az Országgyűlési Őrség felel (többnyire egykori őrezredes kollégákra támaszkodva), a személyvédelem csúcsszintjét pedig a TEK és a Készenléti Rendőrség szakemberei viszik tovább. A Köztársasági Őrezred emléke azonban mind a ma ik ebben a különleges alakulatban szolgáltak.
Szolgálati ágak és feladatok az Őrezredben
A Köztársasági Őrezred széles feladatkörrel bíró egység volt, több szakterületet ötvözve. Nézzük át közérthetően a fő szolgálati ágakat és tevékenységeket, amelyek az Őrezred mindennapjait meghatározták:
• Személyvédelem (Védett személyek kísérete):
Az Őrezred elsődleges feladata a magyar közjogi méltóságok – mint a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, valamint a legfelsőbb bíróságok vezetői – állandó védelme volt. Emellett külföldi államfők, miniszterek látogatásakor is ők biztosították a szemé és a testőrvédelmet. A szolgálat tagjai hivatásos testőrökké váltak, akik diszkrét árnyékként óvták a rájuk bízott személyeket. A személyvédők munkája nem csupán fizikai védelmet jelentett, hanem a bizalom kiépítését is: észrevétlen jelenlétükkel teremtettek biztonságos közeget, miközben a veszélyes helyzetekre is felkészültek. Sokan közülük mesélnek arról, milyen megtiszteltetés volt történelmi pillanatok részeseivé válni – például egy-egy állami ünnepségen a díszpáholy mögött állva figyelni, vagy kísérni a pápát, uralkodókat, miniszterelnököket a magyarországi látogatásaik során. A személyvédelmi szolgálat legendásan összetartó volt; a kollégák testvérként bíztak egymásban, hiszen szó szerint egymás életét is védték munka közben.
• Objektumvédelem (épületek és létesítmények őrzése):
A kiemelt állami létesítmények – mint például a Parlament, a Sándor-palota (az államfő rezidenciája) vagy a minisztériumok – folyamatos őrzése kulcsfontosságú feladat volt. Az Őrezred objektumőr tagjai 0-24 órás szolgálati beosztásban vigyázták ezeket a helyszíneket, beleértve az ellenőrzőpontok üzemeltetését és a beléptetést is. Ők voltak azok az egyenruhások, akikkel a dolgozók és vendégek nap mint nap találkoztak a bejáratoknál – udvariasan, de határozott fellépéssel óvták az intézmények nyugalmát. Hagyományőrző feladataik is voltak: a Parlamenti Díszőrség tagjaként objektumőrök teljesítettek díszőrszolgálatot az Országházban, régi korokat idéző diszunifromisban, ezzel is emelve az állami rendezvények fényét. Az objektumvédelmi állomány gyakran fiatal rendőrökből állt, akik idővel speciali a protokoll és a biztonság egyensúlyának fenntartásában – sok veterán ma is nosztalgiával gondol az éjszakai őrjáratokra a kihalt folyosókon, vagy a hideg hajnalokra a kapuban posztolva, várva a váltást és a forró teát.
• Tűzszerészeti feladatok (bombakeresés és -mentesítés):
A magas rangú személyek védelméhez az is hozzátartozott, hogy minden lehetséges veszélyforrást felkutassanak és elhárítsanak. Az Őrezred ezért saját tűzszerész szakemberekkel rendelkezett, akik a rendezvények, útvonalak és épületek előzetes átvizsgálását végezték. Kutyás bombakereső járőrök járták be a helyszíneket egy-egy kiemelt esemény előtt, hogy semmilyen robbanóeszköz ne maradhasson rejtve. Szántó Zsolt törzszászlós, az egykori Őrezred tűzszerész-kutyavezetője meséli, hogy munkájuk fontos része volt a védett személyek mozgási útvonalának és látogatási helyeinek előzetes ellenőrzése robbanóanyag-kereső kutyákkal – bár ez gyakran rutinfeladatnak tűnt, pontosan az volt a cél, hogy soha ne találjanak semmit, hiszen ez jelentette a maximális biztonságot. „Fogalmazhatnánk úgy is: ez talán kevésbé izgalmas, mert szerencsére az átvizsgál soha nem találunk semmit – miközben persze tudjuk, hogy a biztonság szempontjából nélkülözhetetlen a munkánk” – emlékszik vissza Szántó törzszászlós, aki az Őrezrednél vált szakavatott kutyás tűzszerésszé. A tűzszerész szolgálat tagjai nem egyszer vettek részt éles bevetés t találtak valamely védett objektumnál – ilyenkor azonnal lezárták a területet, és profi módon hatástalanították a szerkezetet vagy megállapították, hogy vaklárma volt. Ez a munka rendkívüli fegyelmet és szakértelmet kívánt, és az Őrezred tűzszerészei kiérdemelték a kollégák tiszteletét megbízhatóságukért.
• Protokolláris biztosítás és díszelgés:
Állami ünnepségek, diplomáciai rendezvények, fogadások – a legmagasabb szintű események láthatatlan hátterében mindig ott álltak az Őrezred biztosítási szakemberei. Az egység protokolláris biztosító alosztálya gondoskodott róla, hogy egy díszszemle vagy delegációs látogatás alatt minden zökkenőmentes legyen. Ők tervezték meg a védett személyek útvonalát, koordinálták a kíséretet, biztosították a színhelyeket (legyen az egy Operaházi díszelőadás vagy épp a Hősök terén rendezett katonai parádé). Az Őrezred tagjai közül kerültek ki a motoros felvezetők és gépkocsivezetők is, akik a kék lámpás konvojokat vezették. E téren a testület kimagasló szakmai kultúrát épített fel: a gépjárművezetőiket speciális vezetéstechnikai tréningekre küldték, ahol olyan manővereket gyakoroltak, mint a nagy sebességű akadálykerülés vagy a szűk helyen történő megfordulás. Hírhedten nehéz volt bekerülni a szolgálat sofőrjei közé – egy HVG cikk szerint korábban még raliversenyzőket is meghívtak, hogy próbálják ki magukat az Őrezred tököli vezetéstechnikai pályáján, ám a profi versenyzők is „elvéreztek” a szigorú akadálypályán. A kiválasztott vezetők hivatástudata példaértékű volt: Marosán Atti ri biztonsági gépjárművezetői alosztály vezetője elmondta, hogy gyakorlatilag nulla volt a fluktuáció – innen csak nyugdíjba vonulni szoktak a kollégák, annyira elkötelezetten maradtak a posztjukon. A protokolláris biztosítás tehát nem csak a helyszíni biztonságról szólt, h lelő szakemberek összehangolt csapatmunkájáról**, akiknek köszönhetően az állami események résztvevői és vendégei mindig biztonságban érezhették magukat, anélkül hogy bármit észleltek volna a háttértevékenységből.
Forrás: Mindennapok a Köztársasági Őrezred életéből Fotó: MTI
A hivatás szépsége és a bajtársi kötelék
Bár a Köztársasági Őrezred feladatai felelősséggel jártak, a benne szolgálók számára ez a hivatás rengeteg szépséget és felejthetetlen élményt tartogatott. Az egyenruha iránti büszkeség, a tudat, hogy az ember a hazája legfőbb méltóságait védi, mindennap motivációt adott. Számos nyugdíjas kolléga – köztük az IPA (International Police Association) tagjai – nosztalgiával emlegeti az Őrezrednél töltött éveket. Gyakran hangzik el egy-egy veterán találkozón vagy IPA-rendezvényen, hogy “az Őrezred egy nagy család volt”. Valóban, a testület tagjai között életre szóló barátságok szövődtek. A közösen átélt embert próbáló pillanatok – legyen az egy hosszú konvojban megtett út, egy feszült pillanat egy tömegrendezvény biztosításánál vagy akár egy sikeresen megoldott veszélyhelyzet – összekovácsolták a csapatot.
Bár a Köztársasági Őrezred fela elelősséggel jártak, a benne szolgálók számára ez a hivatás rengeteg szépséget és felejthetetlen élményt tartogatott. Az egyenruha iránti büszkeség, a tudat, hogy az ember a hazája legfőbb méltóságait védi, mindennap motivációt adott. Számos nyugdíjas kolléga – köztük az IPA (International Police Association) tagjai – nosztalgiával emlegeti az Őrezrednél töltött éveket. Gyakran hangzik el egy-egy veterán találkozón vagy IPA-rendezvényen, hogy “az Őrezred egy nagy család volt”. Valóban, a testület tagjai között életre szóló barátságok szövődtek. A közösen átélt embertpróbáló pillanatok – legyen az egy hosszú konvojban megtett út, egy feszült pillanat egy tömegrendezvény biztosításánál vagy akár egy sikeresen megoldott veszélyhelyzet – összekovácsolták a csapatot.
A bajtársiasság és elhivatottság számtalan példája maradt fenn. Emlékezetes eset volt, amikor 2008-ban egy nagyszabású nemzetközi csúcsértekezlet előtt az Őrezred nyugalmazott sofőröket hívott vissza szolgálatra a konvojok vezetésére – közel 150 egykori rendőr jelentkezett önként a feladatra, közülük 70-et választottak ki, hogy ismét volán mögé üljenek a védett személyek autóiban. A veteránok pszichológiai és vezetéstechnikai teszteken bizonyították, hogy tapasztalataik és higgadtságuk pótolhatatlan érték – a hír hallatán sok aktív fiatal tiszt is elismeréssel adózott a „öreg motorosoknak”. Ez is mutatja, milyen erős az összetartozás érzése ebben a különleges közegben: az, aki egyszer az Őrezred tagja volt, azt egész életre szóló élmények kötik a testülethez.
A rendőri hivatás szépsége ebben az alakulatban különösen megmutatkozott. Az élményszerű pillanatok – például amikor egy államfői látogatás végén a védett személy kézfogással köszöni meg a láthatatlan védelmet, vagy amikor nemzeti ünnepen a díszőrség tagjaként tiszteleghet valaki a zászlófelvonásnál – örökre bevésődnek az emlékezetbe. Az Őrezred tagjai gyakran érezték, hogy részesei a történelemnek: akár a pápa látogatását biztosították, akár egy külföldi konvojt kísértek a reptértől a Parlamentig, tudták, hogy munkájukkal Magyarország jó hírnevét is öregbítik.
Budapestre látogató államfőt kísérnek a kormányőrök Fotó:MTI
Ma, amikor már a Köztársasági Őrezred mint szervezet nem létezik, a szellemét továbbvivő utódszervek és az egykori tagok emlékei őrzik mindazt, amit ez az alakulat képviselt. A hűség, a becsület, a szakmai kiválóság és a bajtársiasság mind-mind olyan érték, amelyet az Őrezred magáénak vallott. Minden volt őrezredes rendőr – legyen ma már nyugdíjas vagy épp az IPA aktív tagja – joggal lehet büszke arra, hogy részese volt ennek a történetnek. A Köztársasági Őrezred örökre beírta magát a magyar rendőrség történetébe, és a szívünkben nosztalgikus melegséggel gondolunk vissza azokra az időkre, amikor a „Köztársasági Őrezred” név egyet jelentett a kivételes szolgálattal és hazaszeretettel.
Gottschalk Róbert írása – IPA Országgyűlési Őrség Tagszervezet elnöke
